A gyermekvédelmi törvény a gyermekek érdekeit tekinti mindenek felettinek, de mennyiben teljesülnek a leírtak?

A személyes felelősségvállalás egy kényes és szinte nem létezőnek tekinthető fogalom...

Születhetnek döntések, melyek a gyermek érdekeit sértik,-ha nem is a döntés pillanatában -pl. szétválaszthatunk testvéreket, mert esetleg éppen viaskodnak, haragszanak egymásra, vagy éppen kivetítik problémáikat testvérükre. Azt már szégyenkezve, de leírom, hogy esetleg férőhely hiányában is megteheti ezt az illetékes. Különleges és speciális ellátást igénylő gyermekek és a körülöttük élők helyzetét is említhetem, a bántalmazottakat ...De!

Telik, múlik az idő... milyen hatással vannak ezek a döntések a későbbi személyiségfejlődésre, önálló életre, majdani ill. "régi" családra, kapcsolatokra?

A döntéshozók vállalnák-e a személyes felelősséget, amikor a döntések következményei beérnek? Ugyanezt kérdezem a közvetlen segítőktől is...

Az eddig leírtakon felül,  hogy azért örüljünk is...  végül, de nem utolsó sorban megemlítem azokat is, akik érettségiző, egyetemre járó, illetve csak "egyszerűen" a lehető legegészségesebb / testileg és lelkileg/ gyermeket nevelik a rájuk bízottakból, ill. a lehető legjobb körülményeket biztosítják...azért akad szerencsére ilyen is. Ők azt hiszem ismerik a felelősségvállalás titkát.

Beszélgessünk...