Szerintem a kezdetektől úgy kell beszélni a gyermeknek az örökbefogadásról, hogy az természetes és pozitív dologként rögzüljön benne, nem szabad félteni az előítéletektől. Sok rémtörténetet hallottam és egyet meg is éltem kamaszkoromban /egy barát esetében/, amikor végig hazudták a gyermek életét és kamaszkorban a jóakarók felvilágosították a gyereket. Szóval, sztem ne hazudjunk soha a gyereknek, mindenki jobban jár végül, akkor is, ha ez nehéz.

Szerintem is mindenképpen megmondandó dologról van szó. Iszonyú nehéz lehet titokban tartani élete végéig, és úgy látom, nem viselik kritikusan rosszul azok, akik megtudják. Fel tudják dolgozni. Nagynénémék családjában több örökbefogadott "unokatestvérem" van. Biztos nem esett jól nekik, amikor megtudták, de kiegyensúlyozottak és látszólag nem lett a tudattól semmi bajuk.

Örökbe akarunk fogadni egy kislányt, mert nins gyerekünk. A férjem nem szeretne képzésre járni, de ő is szeretné ha lenne gyerekünk, csak szégyell erről beszélni. Van valami lehetőség, hogy az is elég lenne, ha én megyek ?

Kedves Évi, úgy tudom, ha házasok vagytok mindkettőtöknek részt kell venni a felkészítő tanfolyamon. Azt gondolom, a férjednek mindenképpen szükséges lenne, mert a jelenlegi problémáival kapcsolatosan segítséget kapna a felkészítő pszichológustól, azt hiszem mielőtt örökbefogadtok, rendet kell tenni a gondolatok és érzések között, mindenki érdekében, hogy később boldog családként élhessetek.

A megmondásról... mindenképpen szerintem is, pozitívan, és attól kezdődően, hogy nyíladozik a gyermek értelme, az ő szintjén mesélni kell az örökbefogadásról. Ha a kifejezéshez pozitív érzések kötődnek, a gyermek így éli meg, később sem lesz kellemetlen beszélni róla.

Örökbefogadás....nehéz téma..vágysz valakire, de nem biztos, hogy azt kapod...nagy felelősség és kakukktojás..mi lesz belőled kis ember? Nem szabad titkok közt élnie, ugyis megkeresi honnan származik..Mindenkit izgat a múltja, ki is ő valójában...

Sokan nincsenek felkészülve arra, hogy a baba más is lehet, mint amit elképzelt magának...

Nagy feladat lehet, egy gyermeket örökbefogadni. Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de én nem is merném. Nekem ugyan van 3 gyönyörű gyermekem, nem tudom milyen érzés az amikor nem jön össze a baba, de az biztos, hogy nem lehet könnyű döntést hozni. Persze még mindig jobb, hogy ezek a kicsik szerető családba kerülhetnek, oda ahol várják őket.

A férjemmel mi örökbefogadtunk egy gyermeket, most már 16 éves, és sokszor igen nehéz. Olyan fura ez az egész érzés. Olyan dolgok jönnek ki rajta, amit nem mi neveltünk belé. Mindent megadtunk neki, néha úgy érzem valahol elrontottuk, vajon hol?

Pszichológus segítségét kérjétek, de ne csak a gyermeknek, nem egyszerű a kamaszkor még vérszerinti gyermekkel sem, örökbefogadott gyermekkel ebben az időszakban fokozottan felerősödhetnek a konfliktusok, problémák. Szerintem ne gondolkodjatok sokat, kérjetek tanácsot pl. a házi gyermekorvostól, hogy kit javasol, vagy a gyermekideggondozót tudom különösen ajánlani, a lényeg, ha gondotok van, ne szégyelljetek segítséget kérni.