Ajánlom figyelmetekbe, megjelent Major Zsolt Balázs- Mészáros Katalin " Fotel vagy karfa" kézikönyv 2. kiadása!

Köszi, szeretjük az elsőt is! Hol lehet kapni, ill. megrendelni?

Egy kis könyvajánló:
A "FOTEL VAGY KARFA" című könyv, gyakorlati segítséget nyújt a gyermek- és lakásotthonokban dolgozó kollégáknak. Hathatós, érdemi tanácsokat ad a "végeken" dolgozóknak, hivatásukat gyakorlóknak. Igyekeznek kézzel fogható segítséget nyújtani a napi kihívások megoldásához. Végre egy olyan könyv, amit olyan kollégák írtak ,akik nap mint nap gyermekek között dolgozva szerezték tapasztalataikat és megoldási javaslatokkal szolgálnak.
Köszönjük.

Egy lakásotthonban dolgozom, ahol a gyerekek több mint fele különleges szükségletű, fejlesztő pedagógusunk nincs. Napi szinten vért izzadunk, hogy a "fogyis" gyerekeket megvédjük a megaláztatástól, amit a társaik mérnek rájuk.
Adjatok ötletet ennek a helyzetnek a kezelésére, de vegyétek figyelembe, hogy öten dolgozunk...szeretnénk megoldani, de sajnos úgy tűnik kudarcot vallunk.

A helyzet nálunk is hasonló. Közös tevékenységekbe kell bevonni őket együtt, hogy a részfolyamatokért más-más legyen felelős, de a végeredmény az közös. Mindenki adja hozzá a magáét. Együtt kelljen megoldaniuk dolgokat. Pl. közös sütés, főzés, dekoráció készítés.
Azt is lehet, hogy a nem fogyatékosokat elviszitek fogyatékosok otthonába, eléggé ledermednek a látványtól és elgondolkodnak.

Egyébként meg úgy gondolom próbálkozni lehet, de ez az a helyzet, amikor a feltételeket nem biztosítják. A fogyatékos gyerek ha 2 ér, nem is lehetne melléje helyezni még 6-ot. Nem semmi az amunka, amit egy ilyen házban végeznek a kollégák. Emelem a kalapom. 1 fogyatékos gyermek kétszeélyes helyzetben működik jól, sajnos ilyen körülmények között csodát nem lehet tenni.

Sajnos a feltételek biztosítása nélkül eléggé reménytelen a helyzet. Azt hiszem a fenti tanácsokon kívül fontos, hogy a dolgozói kollektíva tartson össze és közös célért, a megbeszélt eszközök segítségével, de mindenképpen együtt küzdjön, mert ha egy vki más úton jár, akkor szélmalomharc lesz csak belőle...
Kampányoljatok a feltételek biztosításáért, persze gondolom nálatok is nehézkes pénzt keríteni, de azért ne adjátok fel!
A saját lelki egészségeteket azért óvjátok...

Kedves Kati, hogy vígasztaljalak, nálunk 2 speciális szükségletű srác van a lakásotthonunkban. Lassan én is spec.szükségletű leszek...

Hogy hogy bírjátok? Sehol nincsenek speciális meg különleges otthonok? Speciális feltételek közt lehet előrelépni... Akkor miről beszélünk? Érdekel valakit, hogy meddig lehet így dolgozni?

Azokat biztosan érdekli, akik a gyerekek között vannak nap mint nap... reméljük, másokat is.
Szerintetek hány kezünkön lehet megszámolni a spec. otthonokat, intézményeket, mondjuk megyénként.... ezt viccnek szántam / de tudom, hogy nem vicces/ régiónként, országos szinten?
Az a szám, amit így kapunk, na az egyáltalán nincs összhangban, az immáron 10 éves gyermekvédelmi törvénnyel!
És akkor most felteszem a költői kérdésem, kinek a felelőssége..?

ez a felelősség szó tetszik...tehát kik felelnek azokért a gyerekekért, akik a gyermekvédelemben válnak áldozattá? felnőttek, gyerekek áldozataivá?
hány gyereket bántalmaznak a gyermekvédelemben?
beszéljünk erről is, utána majd sajnálom a felnőtteket!

A "Fotel vagy karfa könyv megrendelhető: 4081237@t-email.hu címen.
Ez z a könyv, amit évek óta nagyon vártunk, rengeteg segítséget ad a napi munkában!

Kedves Kívülálló, örülök,hogy felvetetted ezt a témát. Valóban vannak jó néhányan akik áldozattá válnak a gyermekvédelmi rendszer keretein belül, oda kell figyelni, tisztességesen ,legjobb tudásunk szerint dolgozni, védeni a gyermeket, gyermektől, önmagától és sajnos néha felnőttől, akár dolgozótól. El kell jutni addig, hogy akinek dolga, felelős döntéseket hozzon, aki pedig bármilyen bántalmazásról értesül, köteles jelzezni!!!
Ha konkrét esetről tudsz jelezz, ez a védelem legfontosabb eszköze, ha már megtörtént a bántalmazás. Így lehet segíteni. Ha gondolod küldj e-mailt e témában, igyekszem segíteni.

A különleges szükségletű gyermekek gondozása estében a legnagyobb probléma, hogy a gyermekvédelemben dolgozó nevelőknek nagyon kevés a tényleges ismerete a fogyatékosok neveléséről, szükségleteiről. Amíg ez nem megoldott, addig hogyan beszélhetünk a fejlesztésükről?
Ki figyel ezeknek a gyermekeknek a tényleges szükségleteire? Hol van a kellő létszámú fejlesztőpedagógus, a gyógypedagógus?

A mi lakásotthonunkban 2/3-os többségben vannak a különleges szükségletű gyerekek. Fejlesztőpedagógusunk nincs, magunk próbálunk megtenni mindent az ő érdekükben. A tanulás kőkemény munka velük, küszködünk, és a legkisebb sikernek is nagyon tudunk örülni. Ez a legfontossab, mindenben meg kell látni a jót, a sikert, különben nincs értelme az egésznek!!!

Kedves Cila! Írásbeli vállveregetés, azért amit tesztek nap mint nap. Tudod-e, hogy amennyiben a 12 férőhelyes lakásotthonban 1-2 fogyis gyereket helyeznek el, 1 fővel, ha 3-4 gyereket, akkor két fővel, kell csökkenteni a létszámot?Vagyis 10 gyerek lehet ebben az esetben a lakásotthonban! 4- nél több fogyis gyerkőcöt pedig el sem lehetne helyezni, megint csak...kinek a felelőssége?

De, ha egyszer eljön az ideje a felelősségvállalásnak és mondjuk felmérik, hogy az elmúlt 11 évben mi lett az általunk nevelt gyerekekből, ki viszi a balhét?
Remélem nem azok akik megpróbáltak a gyermek mellett izzadva mindent, csak éppen nem volt, fejlesztő- vagy gyógypedagógus, egyéb tárgyi eszközök., vagyis a személyiségükön és a napi betevőn kibűl semmi..stb.stb..

kívül akart lenni...

Köszi az ötleteket, de írjatok még, ne kelljen annyit agyalni, már bocs. A könyv amiről többen is írtok, mennyire gyakorlatias és persze mennyibe kerül?

Én tudom, hogy a létszámot hogyan befolyásolja a fogyis gyermekek elhelyezése.A lehetséges számot már bőven meghaladtuk! A felelősség kié? Erre ugye nem nekem kell válaszolnom!
Kati! A könyv ára: 2990 Ft. Megrendelés a fenti emailban. A gyakorlatban nagyon jól hasznosítható ötletek, gyakorlatok, eszközök találhatók benne.

A különleges szükségletű gyermekek mellé min. 6 felnőttnek kellene dolgozni, és nem haladhatná meg a gyermeklétszám a 10 főt lakásotthononként. Ha ilyen feltételek lennének legalább, akkor már lehetne gondolkodni a fejlesztésen. Délutánonként legalább 2 felnőttnek kellene dolgozni. Amíg ez nem így van nincs miről beszélni. Amíg vannak emberek akik embertelen feltételek közt is dolgoznak, és nem nyitják szájukat, csöndben és alázattal végzik a munkájukat, addig az igazgatók és a fenntartók úgy gondolják, hogy minden rendben. Nem ők merülnek ki, fáradnak el. A dolgozók az az igazság, hogy féltik a munkájukat és inkább nem szólnak. A megfelelő körülmények biztosítása nélkül azonban az ember belefárad, belebetegszik. Megéri? Senki sem pótolhatatalan... A munka során pedig pont a gyerekekre nem marad idő. Ezeknek a gyerekeknek leginkább az időre és a figyelemre van szükség. Napi 10 perc, ennyi jut maximum egy gyerekre, ettől nem lehet csodákra számítani normál szükségletű gyermekek esetében sem, hát még ha a gyerek különleges vagy speciális szükségletű.... Fogjunk össze a gyerekekért és a lelki egészségünkért....mindenki fizetésemelésért sztrájkol, nálunk meg még a munkakörülmények sem biztosítottak...

Én még ajánlanék blog témákat: beszéljünk őszintén az utógondozásról és a kiégésről. Van valahol ahol készítettek felmérést az utógondozás hatékonyságáról. Otthonteremtési mindenkinek jár, annak is aki magatartászavaros. Én motivációs rendszert vezetnék be. Mi a véleményetek erről?

Én családgondozóként dolgozom Gyermekjóléti Szolgálatnál. Javaslom blog témaként a prevenció lehetséges eszközeit és a családgondozás hatékonyságának lehetséges módszereit.

Húúú, Rozi, nem is tudom, hol kezdjem a választ. Mindenben igazad van, azt hiszem ez a legátfogóbb, amit mondhatok a felvetésedre. Az lenne a jó, ha mindenki így átlátná a helyzetet mint te. Sok sikert, őszintén. Remélem lesznek partnereid a változtatásban. Ha sztrájkolni kell szólj!

Igaza van miminek,beszélni kellene a kiégésről a belefáradásról és a sok -sok év alatt felhalmozódott és lerakodott gondokról ami szép lassan felemészti a megmaradt hitünket is.15.éve dolgozom lakásotthonban.Kiváncsi lennék TI , hogy tudtok nap mind nap regenerálódni és meg újulni .

Közkívánatra a kiégésről, belefáradásról külön témát fogok indítani és várom a hozzászólásokat , javaslatokat.

Kedves Ezsoka!
Én is lakásotthonban dolgozom. Hogy hogy tudunk regenerálódni? Találj egy olyan tevékenységet amibe bele tudsz feledkezni, amiben örömöd van. Nem nagy dolog: varrás, futás, olvasás, rejtvényfejtés, kertészkedés, zenehallgatás. A segítésbe el lehet fáradni, olyankor ki kell kapcsolni! Ne sajnáljunk magunktól az időt. Gyönyörű az idő, sétáljunk a családunkkal a természetben, ugorjunk le a Balatonhoz.
Sokat segít, hogy én relaxálok, még munkaközben is megállok 5 percre. Szóval mindenkinek magának kell megtalálni a saját maga útját a regenerálódáshoz.

Azt gondolom, hogy egy ilyen blog sokat segíthet abban, hogy az ember kiírja magából a dolgait. Sokszor nincs kinek elmondani, meg mindennek következménye van. Főleg ha tehetetlennek érezzük magunkat. Segítsetek, mit kell tennem ha bántalmazás jut a tudomásomra. Egy kislány elmondta, hogy a többiek bántják. Szóltam a vezetőknek, de nem történt semmi. Azóta eltelt 2 hét, és engem nagyon bánt az ügy. Minek kell ilyenkor történie, milyen gyakorlat van érvénybe? Hogy lehet segíteni a gyereknek ha társai bántják? Hogy tudom megakadályozni?

Ezzel kapcsolatosan készült egy protokoll az eljárásról több mint egy éve. Elküldöm az e-mail címedre, ha gondolod, mert elég terjedelmes ahhoz, hogy itt idézzek belőle.

Echmea!
küld el nekem is légy szíves! Köszi
Nagyon jó téma a kiégés, csak a baj az, hogy ez a felsőbb vezetést nem igazán érdekli. Legalább is nekem ez a tapasztalatom.

Egy válasz jobb lett volna, mint kitörölni a kommentet.
Kérdem újra: Már nem csinálod? Mert akkor kár volt tőlünk elvenni a blog címét.

Nem állt szándékomban kitörölni a kommentet és válaszoltam, csak mint kiderült, rossz linkre kattintva. Szóval, nem gondolom, hogy elcsakliztam, a te szavaiddal élve a gyermekvedelem blog címet A lehetőség mindenki számára adott volt! Nem tudom, te hogy vagy vele, de én a gyakorlatban művelem a gyermekvédelmet, nem kevés óraszámban és mostanában nincs túl sok időm, sajnos. Szívesen megjelenítem a blogban, ha te, vagy mások a témában írni szeretnétek, természetesen megjelölve, hogy tőled-etek, származik az írás. A blog ugyanis a gyermekekről szól, így ha segíthetek mások írásainak megjelenítésével a blogban örömmel a teszem, a gyermekek érdekében.

Értem. Azért kérdeztem, mert olyan neve van a blognak, amelyre szerintem gyorsan rá tud találni bárki. És manapság nagyon sokan tájékozódnak a neten. Ez a blog pedig olyan felület lehetne, amit mindenki tudna használni. GYerekek, szülők, tanárok, gyermekvédelmi szakemberek, civil szervezetek ésatöbbi.
Örültem anno, hogy van ilyen néven blog, de sajnálattal vettem észre, hogy már egy ideje áll.
Egyébként igen, gyermekvédelemben dolgozom. És elég sokmindent látok, hallok.
A lényeg a lényeg, jó lenne, ha hasznossá tennénk ezt az oldalt valahogyan.

Még egy megjegyzés: amikor az oldal bejön, akkor egyből nyomtatni akar valamit. Miért? Elég zavaró.

Én nyitott vagyok, jöhetnek a témák és ígérem, arra mindig szánok időt, hogy a mások által felvetett témák bekerüljenek a blogba, engem is zavar, hogy mostanában leálltam.Sajnos nem tudom, valószínüleg én tettem vmit, amit nem kellett volna és azért jelenik meg a nyomtatás.... próbálom eltüntetni.
Köszi, hogy érdeklődsz, várom a témákat.

sziasztok!
Az az igazság, hogy én még csak az iskolapadot koptatom, mint szociálpedagógus hallgató, de már erősen közeledek a diploma felé és sajnos sok minden egyre nyilvánvalóbbá válik. Azt gondolom mindenképp jó, hogy van egy ilyen blog, mert én is úgy vettem észre, hogy szükség van a gyermekvédelemben a tapasztalatok átadására, talán jobban mint más "foglalkozás" esetében. Nagyon megörültem, hogy valaki elindított valami ilyesmit, és már ennyitől is kaptam valami pluszt, ami erőt adhat, ha esetleg elcsüggednék. Köszönöm! És folytassátok!

Köszi, olvasgass, ígérem hamarosan újítok!